Jogiszabályozás
Munkaerő kölcsönzés jogi háttere
Mi, a PIPSZOLG KFT-nél büszkék vagyunk arra, hogy minden
körülmények között betartjuk a törvényi szabályozásokat, és tevékenységünket
kizárólag törvényes keretek között végezzük. Ezzel nemcsak partnereink pozitív megítélését
védjük, de biztosítjuk a munkamenet zavartalan folyását munkajogi szempontból
is.
Sokéves tapasztalattal rendelkezünk ezen a területen és
otthonosan mozgunk a munkaerő kölcsönzés szabályait illetően. Az alábbiakban
összefoglaljuk a területnek a legfontosabb jogi ismérvei.
Munkaerő-kölcsönzés jogi háttere
A munkaerő kölcsönzés a munkaviszony speciális, atipikus fajtája, mely háromalanyú, és
kettős jogviszonyt tartalmaz. Olyan tevékenység, mely során a kölcsönbeadó a
vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót díjazás ellenében,
munkavégzésre a kölcsönbevevőnek bizonyos időtartamra átadja.
Az első jogviszony, munkaviszony, amely a kölcsönbeadó és a munkavállaló között jön
létre, melyben a munkavállaló vállalja, hogy munkaerejét a munkáltató jogosult
más munkáltatónak átengedni. A második jogviszony, polgári jogviszony, amely a
munkáltató és a munkaerőt kölcsönvevő között jön létre.
A munkáltatói jogkör gyakorlása a kölcsönbeadó és kölcsönvevő között megoszlik.
A kölcsönbeadót terhelik
a munkaviszonnyal összefüggő bejelentési, adatszolgáltatási, levonási,
bevallási és befizetési kötelezettségek.
A kölcsönvevő
munkáltatónál irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni a munkaidő, munkarend és
pihenőidő tekintetében.
A kölcsönbeadó a
munkaviszony létesítés és megszüntetés jogát gyakorolja.
A kölcsönbevevő
pedig az egyéb munkáltatói jogkört gyakorolja:
- a munkavállaló munkavédelmére,
- a nők, a fiatal munkavállalók, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására,
- a hátrányos megkülönböztetés tilalmára,
- a munkavégzésre (munkaidő keret, munkarend, rendkívüli munkavégzés elrendelése,
szabadság kiadása stb.),
- a munkakör átadás - átvételére,
- a munkaidőre és pihenőidőre, illetve ezek nyilvántartására vonatkozó szabályok
betartása tekintetében.
A MT XI. fejezete,
a 193/B. §-al kezdődően részletekbe menően taglalja e Magyarországon csupán
2001-óta jelen lévő, de a fejlett országokban már korábban elfogadott és
előszeretettel alkalmazott rugalmas foglalkoztatási formát.
XI. fejezet
A munkaerő-kölcsönzés
193/B. § A
kölcsönbeadóval munkaerő-kölcsönzés céljából létesített munkaviszonyra e
törvény szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
193/C. § E törvény
alkalmazásában
a) munkaerő-kölcsönzés: az olyan tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a
vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében
munkavégzésre a kölcsönvevőnek átengedi (a továbbiakban: kölcsönzés);
b) kölcsönbeadó:
az a munkáltató, aki a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló
munkavállalót munkavégzésre, kölcsönzés keretében a kölcsönvevőnek átengedi és
munkáltatói jogait, illetve kötelezettségeit a kölcsönvevővel megosztva
gyakorolja (a továbbiakban: kölcsönbeadó);
c) kölcsönvevő: az
a munkáltató, aki a kölcsönzés keretében átengedett munkavállalót
foglalkoztatja és munkáltatói jogait, illetve kötelezettségeit a
kölcsönbeadóval megosztva gyakorolja.
193/D. § (1) Kölcsönbeadó csak az a belföldi székhelyű, a
tagok korlátolt felelősségével működő gazdasági társaság, közhasznú társaság
vagy - a vele tagsági viszonyban nem álló munkavállaló vonatkozásában -
szövetkezet lehet, amelyik megfelel az e törvényben, illetve az egyéb
jogszabályban foglalt feltételeknek, és a székhelye szerint illetékes munkaügyi
központ (a továbbiakban: munkaügyi központ) nyilvántartásba vette.
(2) Tilos munkavállaló kölcsönzése:
a) jogszabály által meghatározott tilalomba ütköző munkavégzésre,
b) a kölcsönvevő olyan munkahelyén, illetve telephelyén történő munkavégzésre, ahol sztrájk van,
a sztrájkot megelőző egyeztetés kezdeményezésétől a sztrájk befejezéséig, lletve
c) ha a kölcsönvevőnél a munkavállaló munkaviszonya - a munkáltató működésével
összefüggő okra alapozott rendes felmondásával, illetve a próbaidő alatt azonnali
hatályú megszüntetésével - legfeljebb hat hónapja szűnt meg.
(3) A kölcsönbeadó, a kölcsönvevő és a munkavállaló a
jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során köteles együttműködni.
(4) A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között létrejött
megállapodásban nem lehet korlátozni, illetve kizárni azokat a jogokat, amelyek
a munkavállalót e törvény, illetőleg más jogszabály alapján megilletik.
(5) A kölcsönvevő a munkavállalót más munkáltatónál
történő munkavégzésre nem kötelezheti.
(6) Az (1)-(5) bekezdés rendelkezéseitől érvényesen
eltérni nem lehet.
193/E. § (1)
Semmis a munkavállaló és a kölcsönbeadó között létrejött olyan megállapodás,
amely
a) a munkaviszony megszűnése, illetve megszüntetése után a kölcsönvevővel való jogviszony létesítési
tilalmat vagy korlátozást ír elő;
b) alapján a munkavállalónak a kölcsönbeadó javára díjazást (közvetítési díjat) kell
fizetni, ha a kölcsönvevővel kíván jogviszonyt létesíteni.
(2) A kölcsönzés során a munkáltatót megillető jogokat és
kötelezettségeket a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő - megállapodásuk szerint -
megosztva gyakorolja. A munkaviszony megszüntetésének jogát kizárólag a
kölcsönbeadó gyakorolhatja, a munkaviszony megszüntetésére irányuló
jognyilatkozatot a munkavállaló a kölcsönbeadóval közli.
(3) A munkavállalóra a kölcsönvevőnél irányadó
munkarendre, munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(4) Ha a munkaviszony nem kölcsönzés céljából jött létre,
a munkaszerződés nem módosítható annak érdekében, hogy a munkáltató a
munkavállalót kölcsönzés keretében foglalkoztassa.
193/F. §
(1) A kölcsönbeadó munkabér-fizetési kötelezettségét nem
érinti, ha a kölcsönvevő a kölcsönbeadónak járó díjat esedékességekor nem
fizette meg.
(2) A kölcsönbeadót terheli a munkaviszonnyal összefüggő
valamennyi bevallási, adatszolgáltatási, levonási, befizetési kötelezettség
teljesítése.
(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseitől érvényesen
eltérni nem lehet.
A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti jogviszony
193/G. §
A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti megállapodást
írásba kell foglalni, és annak tartalmaznia kell legalább:
a) a munkaerő-kölcsönzés időtartamát,
b) a munkavégzés helyét,
c) az elvégzendő munka jellegét.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott megállapodásban
foglaltakon túl a kölcsönvevő írásban köteles tájékoztatni a kölcsönbeadót:
a) az irányadó munkarendről,
b) a munkáltatói jogkört gyakorló személy megnevezéséről
[193/E. § (2) bekezdés],
c) a munkabérfizetés alapjául szolgáló adatok közlésének
módjáról és határidejéről,
d) az elvégzendő munkára vonatkozó alkalmazási
feltételekről, továbbá
e) minden olyan körülményről, amely a munkavállaló
foglalkoztatása szempontjából lényeges.
(3) Eltérő megállapodás hiányában a kölcsönbeadó viseli a
foglalkoztatással kapcsolatos jogszabályban meghatározott költségeket, így
különösen a munkavállaló utazási költségeit és a munkavégzéshez szükséges
egészségügyi alkalmassági vizsgálat díját. A kölcsönbeadó a kölcsönvevő kérése
esetén köteles legkésőbb a munkavállaló munkába állásáig
a) az Egységes Munkaügyi Nyilvántartást működtető szerv
által kiadott, a bejelentésről szóló igazolás, vagy - amennyiben a munkába
állásra az igazolás kézbesítése előtt kerül sor - a munkaszerződés egy példányát
a munkabér megismerésére alkalmatlan módon, valamint
b) a külön jogszabály szerinti kölcsönbeadóként történt
nyilvántartásba vételét igazoló okirat másolatát a kölcsönvevő részére átadni.
(4) A kölcsönvevő - eltérő megállapodás hiányában -
köteles legkésőbb a tárgyhónapot követő hónap ötödik napjáig a kölcsönbeadóval
közölni mindazokat az adatokat, amelyek legkésőbb a munkabér tárgyhónapot
követő hónap tizedik napjáig történő kifizetéséhez szükségesek. Ha a
munkaviszony a hónap közben szűnik meg, a kölcsönvevő az utolsó munkában
töltött napot követő három munkanapon belül köteles a munkabérfizetéshez
szükséges adatokat a kölcsönbeadónak átadni.
(5) A munkavégzés időtartama alatt a kölcsönvevő minősül
munkáltatónak
a) a munkavállaló munkavédelmére,
b) a nők, a fiatal munkavállalók, a megváltozott
munkaképességűek foglalkoztatására,
c) az egyenlő bánásmód követelményére,
d) a munkavégzésre,
e) a munkakör átadás-átvételére,
f) a munkaidőre és pihenőidőre, illetve ezek nyilvántartására
vonatkozó szabályok betartása tekintetében.
(6) A 193/H. §
(9)-(10) bekezdésébe foglalt rendelkezés alkalmazása
érdekében a kölcsönbeadó - a kölcsönzött munkavállaló előzetes hozzájárulásával
- köteles a kölcsönvevőt tájékoztatni különösen a munkavállaló
szakképzettségéről és szakmai tapasztalatairól.
(7) Semmis a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között
létrejött megállapodás, ha a felek a 106. § (1) bekezdésében meghatározott
tulajdonosi kapcsolatban állnak egymással.
(8) Ha a kölcsönvevőnél történő munkavégzés tényleges
megkezdéséig
a) a kölcsönbeadó nem felel meg az e törvényben, illetve
az egyéb jogszabályokban foglalt feltételeknek, vagy
b) a kölcsönbeadó nem köt a 193/H. § (1) bekezdés
szerinti munkaszerződést,
a munkaviszony a kölcsönvevő és a munkavállaló között jön
létre a munkavégzés tényleges megkezdésének napjával, a 193/G. § (1) bekezdés
a) pontja alapján meghatározott időtartamra.
(9) A (8) bekezdés a) pontja szerint létrejött
munkaviszony esetén a munkaszerződés tartalmának megállapításakor
a) munkavégzési helynek a 193/G. § (1) bekezdés b) pontja
szerinti helyet,
b) munkakörnek és személyi alapbérnek a kölcsönzött
munkavállalónak a 193/H. § (1) bekezdés b)-c) pontja alapján meghatározott munkakörét
és személyi alapbérét kell tekinteni.
(10) A (9) bekezdésben foglaltaktól eltérően, a (8)
bekezdés b) pontja alapján létrejött munkaviszony esetén
a) a kölcsönzött munkavállaló munkakörét a 193/G. § (1)
bekezdés c) pontja alapján az elvégzendő munka jellegének,
b) személyi alapbérét - a 142/A. § megfelelő
alkalmazásával - a kölcsönzött munkavállalót foglalkoztató szervezeti egységnél
azonos munkakört betöltő munkavállalók személyi alapbére mértékének, azonos
munkakört betöltő munkavállaló hiányában a kölcsönvevő tevékenysége szerinti
ágazatban, a kölcsönzött munkavállaló által betöltött munkakörben szokásosan
érvényesülő személyi alapbér
alapulvételével kell meghatározni a munkaszerződésben.
(11) A (8) bekezdés a)-b) pontjában foglaltak együttes
fennállása esetén a munkaszerződés tartalmának megállapításakor a (9)-(10)
bekezdésben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.
(12) Amennyiben a (8) bekezdésben foglaltak alapján a
munkaviszony a kölcsönvevő és a munkavállaló között jön létre, a kölcsönvevő
követelheti ezzel összefüggésben keletkezett kárának megtérítését a
kölcsönbeadótól, feltéve, hogy e törvény szerint, jóhiszeműen és tisztességesen
járt el.
(13) A (6)-(11) bekezdéstől érvényesen eltérni nem lehet.
A kölcsönbeadó és a munkavállaló között fennálló
munkaviszony, a díjazás különös szabályai
193/H. §
(1) A feleknek a munkaszerződésben meg kell állapodniuk
a) abban, hogy a munkaszerződés vagy a távmunkát végző
foglalkoztatására irányuló munkaszerződés kölcsönzés céljából jön létre,
b) a munkavállaló személyi alapbérében,
c) a munkavégzés jellegében vagy a munkakörben.
(2) A munkaszerződésnek tartalmaznia kell a felek nevét,
illetve megnevezését, a kölcsönbeadó nyilvántartásba vételi számát, valamint a
munkavállaló és a kölcsönbeadó lényeges adatait is.
(3) A munkáltató - ha a munkaszerződés nem tartalmaz
tájékoztatást - legkésőbb a munkaszerződés megkötésétől számított két héten
belül köteles a munkavállalót írásban tájékoztatni
a) a munkavégzés helyéről,
b) a kölcsönvevőnél irányadó munkarendről,
c) a munkabér egyéb elemeiről,
d) a bérfizetés napjáról,
e) a munkába lépés napjáról,
f) a rendes szabadság mértékének számítási módjáról és
kiadásának, illetve
g) a jogviszony megszüntetésének e fejezet által
meghatározott szabályairól,
h) a kölcsönbeadóra és a munkavállalóra irányadó
felmondási idő megállapításának szabályairól,
) a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat
közlésének szabályairól, továbbá
j) arról, hogy a kölcsönbeadó kollektív szerződés hatálya
alá tartozik-e.
(4) A (3) bekezdés c), d), f) és h) pontjában, valamint a
76/A. § (1) bekezdésének b)-c) pontjában előírt tájékoztatás jogszabály,
illetve a kölcsönbeadóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés rendelkezésére
történő hivatkozással is megadható.
(5) A kölcsönbeadó megnevezésének, lényeges adatainak,
továbbá a (3) bekezdésben meghatározott feltételek változásáról a kölcsönbeadó
legkésőbb a változás hatálybalépését követő egy hónapon belül köteles írásban
tájékoztatni a munkavállalót. Ettől eltérően a munkaviszonyra vonatkozó szabály
módosítása esetén a (4) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(6) A (3) bekezdésben meghatározott kötelezettségen
túlmenően, a kölcsönbeadó köteles - legkésőbb a munkavégzés tényleges
megkezdése előtt - írásban tájékoztatni a munkavállalót az alábbiakról:
a) a kölcsönvevő neve, székhelye, telephelye, cégjegyzék
száma, vagy ha ez utóbbi adat helyett jogszabály más nyilvántartási formát ír
elő, ennek a száma;
b) a kölcsönvevőnél mely szerv vagy személy gyakorolja a
munkavállaló vonatkozásában a munkáltatói jogkört;
c) a munkába járás, szállás és étkezés feltételei;
d) a munkarendre, a munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó
szabályok;
e) az elvégzendő munkára vonatkozó alkalmazási
feltételek.
(7) Ha a kölcsönbeadó a munkaviszony fennállása alatt a
munkavállaló foglalkoztatását nem biztosítja folyamatosan - eltérő megállapodás
hiányában - legkésőbb a következő munkavégzés megkezdése előtt negyvennyolc
órával köteles közölni a munkavállalóval
a) következő foglalkoztatásának helyét,
b) kezdő időpontját, várható tartamát, illetve
c) a munkavállaló jelentkezésére vonatkozó
kötelezettségeket.
(8) Külföldi munkavégzés esetén a kiutaztatást csak akkor
lehet megkezdeni, ha a munkavégzés helyén irányadó jog szerinti engedélyek
beszerzése megtörtént.
(9) A kölcsönzés időtartama alatt a 142/A. §
rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni a kölcsönvevővel munkaviszonyban
álló, valamint a kölcsönzött munkavállaló vonatkozásában a személyi alapbér, a
műszakpótlék, a rendkívüli munkavégzésért járó díjazás, továbbá az ügyelet,
készenlét díjazása tekintetében, ha
a) a kölcsönvevőnél történő folyamatos munkavégzés
tartama a hat hónapot meghaladja, vagy
b) a kölcsönzött munkavállaló a kölcsönvevőnél történő
munkavégzés megkezdésének időpontját megelőző két évben a kölcsönvevőnél -
kölcsönzés alapján - összesen legalább hat hónapot dolgozott. Ha a
kölcsönvevőnél kölcsönzés alapján munkavégzéssel töltött összeszámított
időtartam az újabb kölcsönzés alatt éri el a hat hónapot, a fenti szabályt a
hat hónap elérésének időpontjától kell alkalmazni.
(10) A (9) bekezdésben foglaltaktól eltérően, a 142/A. §
(3) bekezdésében szereplő juttatások tekintetében kell a 142/A. §
rendelkezéseit megfelelően alkalmazni a kölcsönvevővel munkaviszonyban álló,
valamint a kölcsönzött munkavállaló vonatkozásában, ha
a) a határozott időre szóló kölcsönzés esetén a
kölcsönvevőnél történő folyamatos munkavégzés időtartama a két évet, vagy
b) a határozatlan időre szóló kölcsönzés esetén a
kölcsönvevőnél történő folyamatos munkavégzés időtartama az egy évet
meghaladja.
(11) A (9)-(10) bekezdés rendelkezéseit nem kell
alkalmazni a kölcsönzött munkavállalóra, ha munkaviszonyára a kölcsönbeadónál
ennél kedvezőbb feltételek irányadóak.
(12) A (9)-(11) bekezdésben foglaltaktól érvényesen
eltérni nem lehet.
A munkaviszony megszüntetése
193/I. §
(1) A kölcsönzés céljából létesített munkaviszony
megszüntethető:
a) közös megegyezéssel,
b) felmondással,
c) azonnali hatályú felmondással,
d) azonnali hatállyal a próbaidő alatt.
(2) A munkaviszony megszüntetésére irányuló nyilatkozatot
írásba kell foglalni.
193/J. §
(1) A határozatlan időtartamú munkaviszonyt felmondással
mind a kölcsönbeadó, mind a munkavállaló megszüntetheti.
(2) A felmondást a kölcsönbeadónak indokolnia kell. Az
indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie.
Vita esetén a felmondás indokolásának valóságát és
okszerűségét a kölcsönbeadónak kell bizonyítania.
(3) A kölcsönbeadó felmondással akkor szüntetheti meg a
munkaviszonyt, ha
a) a munkavállaló nem végzi megfelelően a munkáját,
b) a munkavállaló munkaköri feladatainak ellátására
alkalmatlan,
c) a kölcsönbeadó harminc napon belül nem tudta
biztosítani a munkavállaló megfelelő foglalkoztatását, vagy
d) a megszüntetésre a kölcsönbeadó működésével összefüggő
okból kerül sor.
(4) A felmondási idő mértéke tizenöt nap. Ha a
munkaviszony időtartama eléri a háromszázhatvanöt napot, a felmondási idő
mértéke harminc napra emelkedik.
(5) Ha a kölcsönbeadó és a munkavállaló között a
felmondás közlését megelőző két éven belül többször került sor munkaviszony
létesítésére, a felmondási idő szempontjából ezek időtartamát össze kell
számítani.
(6) A kölcsönbeadó által közölt felmondás esetén - a
felek eltérő írásbeli megállapodása hiányában - a felmondási idő tartama alatt
a munkavállaló mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól. A felmentési időre
a munkavállalót átlagkeresete illeti meg.
193/K. §
(1) A határozott és a határozatlan időtartamú
munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással mind a kölcsönbeadó, mind a
munkavállaló megszüntetheti.
(2) A munkavállaló akkor szüntetheti meg azonnali hatályú
felmondással a munkaviszonyt, ha a kölcsönbeadó vagy a kölcsönvevő súlyosan
megszegte a munkaviszonyra vagy a foglalkoztatásra vonatkozó szabályokat,
illetve megállapodást.
(3) A kölcsönbeadó akkor szüntetheti meg azonnali hatályú
felmondással a munkaviszonyt, ha a munkavállaló a munkaviszonyból eredő
lényeges kötelezettségeit vétkesen megszegi.
(4) A kölcsönbeadó a nyilvántartásból való törlése
esetén, az erről szóló határozat jogerőre emelkedését követően, e tényre
történő hivatkozással, azonnali hatályú felmondással - a határozat
kézhezvételétől számított hatvan napon belül - köteles a munkavállaló munkaviszonyát
megszüntetni. Ha a kölcsönbeadó a munkaviszonyt határidőn belül nem szünteti
meg, a munkaviszony a hatvanadik napon megszűnik.
(5) Az azonnali hatályú felmondásra a 193/J. § (2)
bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.
(6) Az azonnali hatályú felmondás jogát - a (4)
bekezdésben meghatározott kivétellel - az okról való tudomásszerzéstől
számított tizenöt napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkezésétől
számított hatvan napon belül lehet gyakorolni. A kölcsönvevő által közölt ok
alapján az azonnali hatályú felmondásra akkor kerülhet sor, ha a kölcsönvevő a
munkavállaló vétkes magatartásáról a tudomásszerzéstől számított öt munkanapon
belül, írásban tájékoztatja a kölcsönbeadót. Ebben az esetben az azonnali
hatályú felmondás gyakorlására nyitva álló tizenöt napos határidő az írásbeli
tájékoztatás kézhezvételétől számít.
(7) Ha a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással a
kölcsönbeadó a (4) bekezdésben meghatározott okból szünteti meg, vagy az
azonnali hatályú felmondás jogát a munkavállaló gyakorolja, a kölcsönbeadó
köteles a munkavállaló számára megfizetni a 193/J. § (4) bekezdésében
meghatározott időtartamra járó átlagkeresetét.
(8) Azonnali hatályú felmondás esetén a felmondás
szabályai nem alkalmazhatók.
193/L. §
A munkaviszony megszűnésekor, megszüntetésekor legkésőbb
az utolsó munkában töltött napot követő - ha a munkavállaló a jognyilatkozat
közlését, a közös megegyezéssel történő megszüntetésről szóló megállapodás
megkötését, a jogviszony megszűnésére vezető ok bekövetkezését megelőzően nem
végzett munkát, a jognyilatkozat közlésétől, illetve a munkaviszony
megszűnésétől, megszüntetésétől számított - öt napon belül köteles a
kölcsönbeadó a munkavállalót megillető munkabért, a 193/J. § (6) bekezdése és a
193/K. § (7) bekezdése szerinti díjazást, egyéb járandóságát kifizetni,
valamint kiadni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban
előírt igazolásokat.
A munkaviszony jogellenes megszüntetése
193/M. §
(1) A munkaviszony, ha azt a kölcsönbeadó jogellenesen
szüntette meg, a jogellenességet megállapító bírósági határozat jogerőre
emelkedése napján szűnik meg, kivéve, ha a jogvita elbírálásáig a határozott
idejű jogviszony a jogellenes intézkedés nélkül is megszűnt volna.
(2) Jogellenes megszüntetés esetén a bíróság a
munkavállaló kérelmére - az eset összes körülményeinek, így különösen a
jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével - a munkavállaló
legalább egyhavi, legfeljebb hathavi átlagkeresetének megfelelő összeg
megfizetésére kötelezheti a kölcsönbeadót.
(3) Jogellenes megszüntetés esetén meg kell téríteni a
munkavállaló elmaradt munkabérét, egyéb járandóságát, és felmerült kárát. Nem
kell megtéríteni a munkabérnek, egyéb járandóságnak, illetve kárnak azt a
részét, ami máshonnan megtérült.
(4) Ha a munkavállaló munkaviszonya nem felmondással
került megszüntetésre, a (2) és (3) bekezdésben foglaltakon túlmenően megilleti
a felmentési időre járó átlagkeresete is.
(5) A határozott idejű munkaviszony jogellenes
megszüntetése esetén - a (2) és (4) bekezdés rendelkezéseitől eltérően - a
bíróság a munkavállaló kérelmére a megszüntetés időpontjában a munkaviszonyból
még hátralévő időre járó, legfeljebb azonban hathavi átlagkereset megfizetésére
kötelezi a kölcsönbeadót.
Szabadság kiadása
193/N. §
(1) Kölcsönzés keretében történő foglalkoztatás
időtartama alatt a szabadságot - eltérő megállapodás hiányában - a kölcsönvevő,
egyébként a kölcsönbeadó adja ki. A szabadság kiadásának időpontját a
munkavállalóval - előzetes meghallgatása után - legkésőbb a szabadság kezdete
előtt három nappal közölni kell. Az időpontot a kölcsönvevő csak rendkívül
indokolt esetben változtathatja meg, és a munkavállalónak az ezzel összefüggésben
felmerült kárát, illetve költségeit köteles megtéríteni.
(2) Az alapszabadság legalább egynegyedét - a
foglalkoztatás első három hónapját kivéve - a munkavállaló kérésének megfelelő
időpontban kell kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét a szabadság
kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie.
Kártérítési felelősség
193/O. §
(1) Ha a munkavállaló a foglalkoztatás körében kárt okoz
a kölcsönvevőnek, az alkalmazott károkozásáért való felelősség szabályait kell alkalmazni
[a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 348. § (1) bekezdése].
(2) A munkavégzés során a munkavállalónak okozott kárért
a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó egyetemlegesen felel (Mt. 174-187. §).
(3) Ha a munkavállalót munkaviszonyával összefüggésben,
de a (2) bekezdésben foglaltakon kívül - nem a foglalkoztatása során, vagy
azzal összefüggésben - éri kár, a munkáltató kártérítési felelősségre vonatkozó
szabályainak alkalmazásakor a kölcsönbeadó tekintendő munkáltatónak.
A törvény egyéb rendelkezéseinek alkalmazása
193/P. §
(1) Kölcsönzés esetén e törvény 3. §-ának (6) bekezdése,
76. §-ának (5)-(8) bekezdése, 76/B. §-a, 79. §-ának (4)-(5) bekezdése, 86/A-96.
§-ai, 97. §-ának (2) bekezdése, 100. §-a, 106. §-a, 115-116. §-ai, 134. §-ának
(1)-(2) és (5)-(6) bekezdése, 150. §-ának (1) bekezdése, 155. §-a (1)
bekezdésének második mondata, a 167. §-ának (2)-(3) bekezdései, a Harmadik
részének X. fejezete, a 202. §-ának c)-d) pontja nem alkalmazhatók.
(2) A kölcsönvevőnek a kölcsönzés keretében
foglalkoztatott munkavállalók létszámáról és foglalkoztatási feltételeiről a
nála működő üzemi tanácsot, illetve képviselettel rendelkező szakszervezetet
rendszeresen, de legalább félévente egy alkalommal tájékoztatnia kell.
(3) A kölcsönvevőnél történő foglalkoztatás során e
törvény 83/A. §-ának, 102. §-a (1)-(3) bekezdésének, 104-105. §-ainak,
117-129/A. §-ainak alkalmazásakor munkáltatón a kölcsönvevőt kell érteni.
(4) E törvény 106/A-106/B. §-ainak alkalmazása során
munkáltatón a kölcsönbeadót és a kölcsönvevőt is érteni kell.